Ballagtak már a nem is annyira vén diákok Dunaújvárosban – az általános iskolák sorra tartották ünnepségeiket, hogy a nyolcadik osztályos nebulókat méltóképpen engedjék el a felnőtté válás rögös ösvénye felé. Megannyi tanuló, számtalan emlék és egy közös pont – a búcsú mindenkinek fájó emlék.
A nyári szünet előtt még akad egy nagyon fontos feladatuk az iskoláknak: évzáró ünnepségeket tartani, amely során elbúcsúzhatnak az alma matertől a végzős tanulók.
Az általános iskolákban eltöltött 8 esztendő mérföldkő a gyermekek életében – félénk palántaként lépik át az oktatási intézmények küszöbét, ahol megtanulnak írni, olvasni, számolni, és ami még ennél is fontosabb: barátokra, élményekre tesznek szert. Formálódik a személyiségük, már szárnyaikat próbálgató tinédzserekként ülnek be a következő tanévben a középiskolák padjaiba, lépegetnek álmaik, céljaik felé.
Városunk kilenc általános iskolájának falai között több száz egyéniség, álom bújik meg. A Dunaújvárosi Dózsa György Általános Iskolából is távoztak a nyolcadikosok – a múlt pénteken tartott ünnepség megható, érzelmes és emelkedett volt. Az épület is ünneplőbe öltözött – virágdíszek kísérték a ballagó diákok útját. A gyerekek, tanárok, családtagok és barátok mind együtt ünnepeltek, meghatódva hallgatták a műsort és a beszédeket.
Az intézmény igazgatója, Biró Éva Zsuzsanna szerint minden évben van mire büszkének lenni, szerinte minden ballagás más és már, hiába vett már részt több tucat hasonló alkalmon:
– Számomra, és mondhatom, hogy kollégáim számára is minden évben különleges esemény a ballagás. A tanévek végén újabb gyerekeket engedünk el, akik mind hozzátettek iskolánk lényéhez, szerves részévé, alakítójává váltak a „dózsás” közösségnek. Visszatekintünk az elmúlt esztendőkre, amikor ezek a kisemberek megszeppenve vettek részt első tanóráikon, ma pedig már kész felnőttként állnak előttünk. Büszkék lehetnek magukra – mi is azok vagyunk rájuk!
Az iskola nem mindig játék és mese – természetesen az általános iskolában is vannak kihívások. Ki a humán, ki a reál tantárgyakhoz ért jobban, de egy-egy biztató, kitartásra buzdító szó sorsfordító lehet. Így véli Vass Zoltán is, a ballagó diákok egyike. Szerinte az iskola megtanította őket egyedül és csapatban is dolgozni, mindig volt, akire számítani lehetett:
– Ha elakadtunk, volt, aki támogasson minket – barátainkhoz és tanárainkhoz egyaránt számíthattunk. Sokszor volt nehéz, de igyekeztek, igyekeztünk, hogy a tanulás élménnyé váljon. Hiányozni fog az iskola – de szerintem mindenki várja az új kalandokat!
A felnőtteket is megérintik az iskolai ballagások – mindenki emlékezetében felcsillannak a szép emlékek, amiket az iskolai évek alatt szereztek.
A ballagó diákoknak sikereket, kalandokat és rengeteg jót kívánunk a következő, immár középiskolás évekre!
Fotók: Terdik Péter
